Egy szép szeptemberi szombaton készültek ezek a fotók a Kopaszi-gáton. Ajándékba kapta a család és ezúton is köszönöm, hogy én követhettem el őket. Egyébként pedig szuper ajándék egy családi fotózás, mert különleges alkalom, másrészt pedig végre mindenki rajta lesz a képeken. :) Én a magam részéről nagyon örülnék egy ajándék családi fotózásnak! :)
Mindig igyekszem valami személyeset belecsempészni a kellékek közé, majd amikor anyukával telefonon egyeztettünk, a nyalókában egyeztünk meg, mert Vince a nagytesó nagyon szereti a nyalókát, mint az összes többi gyerek. De ha már nyalóka, akkor az nem lehet egy közönséges, minatűr golyós, hanem csakis egy óriás nyalóka! Úgy hozzánőtt, hogy alig lehetett elvenni tőle. Anyának és apának is jutott egy-egy, de persze nekik egy mérettel kisebb, mert az óriás nyalóka felnőtteknek nem való. :) Zalán még kicsi a nyalókázáshoz, így ő kimaradt belőle, de biztos, hogy semmiről nem fog lemaradni. :)
Vince amikor csak lehetett, elkerült engem. Próbáltam őt kicselezni, pl az elején lesifotósként kaptam lencsevégre, máskor meg direkt kértem, hogy ne nézzen rám, persze rögtön rám nézett. :) Volt, amikor elfelejtette, hogy ott vagyok, azok voltak az igazán értékes pillanatok. Zalán baba pedig mindig, minden helyzetben mosolygott. A végén már alig volt fény, de még mindig szappanbuborékot fújtunk, meg belegabalyodtunk a habos takaróba, szóval eseménydús, tartalmas délután volt.
Mindig igyekszem valami személyeset belecsempészni a kellékek közé, majd amikor anyukával telefonon egyeztettünk, a nyalókában egyeztünk meg, mert Vince a nagytesó nagyon szereti a nyalókát, mint az összes többi gyerek. De ha már nyalóka, akkor az nem lehet egy közönséges, minatűr golyós, hanem csakis egy óriás nyalóka! Úgy hozzánőtt, hogy alig lehetett elvenni tőle. Anyának és apának is jutott egy-egy, de persze nekik egy mérettel kisebb, mert az óriás nyalóka felnőtteknek nem való. :) Zalán még kicsi a nyalókázáshoz, így ő kimaradt belőle, de biztos, hogy semmiről nem fog lemaradni. :)
Vince amikor csak lehetett, elkerült engem. Próbáltam őt kicselezni, pl az elején lesifotósként kaptam lencsevégre, máskor meg direkt kértem, hogy ne nézzen rám, persze rögtön rám nézett. :) Volt, amikor elfelejtette, hogy ott vagyok, azok voltak az igazán értékes pillanatok. Zalán baba pedig mindig, minden helyzetben mosolygott. A végén már alig volt fény, de még mindig szappanbuborékot fújtunk, meg belegabalyodtunk a habos takaróba, szóval eseménydús, tartalmas délután volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése