Emi babát novemberben, 11 naposan fotóztam. Nagyon nagy szeretettel fogadott a család, nagyon türelmesek voltak, Barbi higgadt volt és nem adta fel, hogy elaltassa Emi babát. Így végre tudtam alvó babát is fotózni. Ő az első alvó babám! :) Igaz, ahogy hozzá értünk, azonnal sikítani kezdett, a hajpántot is csak éppen rá tudtuk biggyeszteni a buksikájára, de meglettek a hőn áhított alvós képek.
Amíg anya a kicsivel volt elfoglalva, addig Kamilla a nagytesó húzott be a szobájába megmutatni a Barbie kollekcióját és a hozzájuk tartozó ruhakölteményeket. Hajpántot is fabrikáltunk együtt, amíg a kicsi szopizott. Kamilla amikor megérkeztem kijelentette, hogy őt bizony nem fogom lefényképezni. Aztán kipakolta a ruhásszekrényét, cserélgette magán a szoknyákat, majd amikor végeztünk Emi fotózásával, odakuporgott a babzsákra, illegette magát, kérte, hogy így is, meg úgy is fényképezzem le őt. Nagyon bájos volt. :)))
Nem is tudom, hogy miért nem tettem fel eddig ezeket a képeket. Vagyis tudom. Amikor frissen letöltöm a fotókat, szörnyülködöm, hogy már megint mit alkottam. Aztán nekiállok a retusálásnak, alakítgatom, alszom rá egyet-kettőt, néhány nap múlva újra előveszem, megint alakítgatok, majd félreteszem, mert még mindig nem elég jók. Aztán tessék, hónapokkal később ismét előkerülnek és csodálkozom rajta, hogy jééé, ezek mégsem olyan rosszak, mint ahogy korábban gondoltam. Sőt, egész jók! Jó, jó ez még korántsem a végcél, de azért már alakul. :))
Amíg anya a kicsivel volt elfoglalva, addig Kamilla a nagytesó húzott be a szobájába megmutatni a Barbie kollekcióját és a hozzájuk tartozó ruhakölteményeket. Hajpántot is fabrikáltunk együtt, amíg a kicsi szopizott. Kamilla amikor megérkeztem kijelentette, hogy őt bizony nem fogom lefényképezni. Aztán kipakolta a ruhásszekrényét, cserélgette magán a szoknyákat, majd amikor végeztünk Emi fotózásával, odakuporgott a babzsákra, illegette magát, kérte, hogy így is, meg úgy is fényképezzem le őt. Nagyon bájos volt. :)))
Nem is tudom, hogy miért nem tettem fel eddig ezeket a képeket. Vagyis tudom. Amikor frissen letöltöm a fotókat, szörnyülködöm, hogy már megint mit alkottam. Aztán nekiállok a retusálásnak, alakítgatom, alszom rá egyet-kettőt, néhány nap múlva újra előveszem, megint alakítgatok, majd félreteszem, mert még mindig nem elég jók. Aztán tessék, hónapokkal később ismét előkerülnek és csodálkozom rajta, hogy jééé, ezek mégsem olyan rosszak, mint ahogy korábban gondoltam. Sőt, egész jók! Jó, jó ez még korántsem a végcél, de azért már alakul. :))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése