7 éves koromban fura dolog történt velem. Emlékszem, napsütéses Húsvét vasárnap volt. Büszkén tologattam az udvaron a vadiúj játék babakocsimat és jött az unokatesóm, hogy lefényképezzen. Elővette a Pajtás gépét, megnyomta rajta a gombot és mondta, hogy le vagyok fényképezve. Én meg azt válaszoltam, hogy nem vagyok. Akkor 7 éves fejjel valami olyasmit gondoltam, hogy a gomb lenyomása által valami visszavonhatatlanul megváltozik, az a pillanat megfagy én sóbálvánnyá merevedek. De semmi különös nem történt, továbbra is tudtam mozgatni kezemet, lábamat. Ezért mondtam, hogy nem is vagyok lefényképezve.
Valami ilyesmit érezhetnek talán a természeti népek is, mert ők úgy gondolják, hogy a fotózás alkalmával ellopják a lelküket. És mennyire igazuk van! A fotó nem más, mint a lelkünk egy ellopott, megfagyasztott pillanata. Aki pedig működteti a "lélekmegfagyasztó" masinát, annak észre kell vennie azt a soha vissza nem térő pillanatot. El kell tudnia lopni a lelkeket. Hű, de kemény fába vágtam a fejszémet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése